Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. május |
- |
Ellentétben azzal, amit a detektívregények írói és a zsaruk és rablók szövegeinek színvonala nyújtanak, a mozgatók ugyanolyan változatosak, mint az egyének. Az emberi a gyilkosságot bosszúnak, sportnak rajzolják meg, hatalomért vagy pénzért, de ritkán mutatja érzéketlenségből elkövetve vagy egyszerűen a béke és nyugalom elérésének eszközeként. A legtöbb gyilkosságot, melyek közül keveset fejtenek meg valaha is, azok követik el, akik szilárdan az önmagukat-szolgálniban állnak, vagy abba az irányba tartanak. Ők megértik, hogy a saját fajtájukkal fognak élni a jövőben, orientáció szerint elkülönítve, és hogy a nagyobb könyörtelenség azokat fogja uralni, akik hezitálnak. Szintén sok gyilkosságot követnek el egyszerűen azért, hogy megszabadítsák magukat egy időleges kellemetlenségtől: a hangos száj a kocsmában, az agresszív vezető, aki ide-oda kacsázik az autók között, vagy az igényes vásárló, aki sosem elégedett azzal, amit az eladó mutat neki. A motivációk összetettek.
Ami elmondható a legmesszemenőbb tervekről az az, hogy ezek tisztán szétválaszthatók az orientáció szerint. Az önmagukat-szolgálók lehet, hogy a szükségek kielégítését ígérik, de a legmesszemenőbb tervük szorosan kötődik az igához. A másokat-szolgálók lehet, hogy a kontaktáiknak kemény dolgokat említenek az elkövetkező földi katasztrófákról, de a legmesszemenőbb tervük az egyén erősítése, képességeinek fejlesztése, és a biztonságos átmenet. Nem ez a helyzet az emberi társadalomban? Vajon a szülők, akik azért erősködnek, hogy a gyerekek megcsinálják a házijukat, és hogy jól aludjanak éjjel, könyörtelenek vagy gondoskodók? A legmesszemenőbb idegen díj az emberi lélek, mely ebbe vagy abba az orientációba fog inkarnálódni újra meg újra.
Az önmagukat-szolgálók számára ezek az új tagok a piramis aljáról fognak indulni, felemelve azokat, akik már megalapozták magukat, azokat, akik felettük fognak állni, egy magasztosabb szintre. Azok, akik újoncokként verbuválódnak az önmagukat-szolgálók táborába, más világokba lesznek átsegítve, néhány esetben még mindig emberi formában, máskülönben szellemi formában, hogy egy baba testébe inkarnálódjanak valamelyik csecsemőtelepen, melyekben az összes önmagát-szolgáló csemetét tartják. A legmesszemenőbb terv nem az emberi test bebiztosítására irányul, mely elkerülhetetlenül meg fog halni, hanem a lélek, a szellem entitás lekötésére, mely él, anélkül, hogy meghalna.
A másokat-szolgálók számára a lélek a fókusza a törekvéseiknek, nem a díja. A másokat-szolgálók erőt adnak egymásnak, nem leigázzák egymást. Ha valamit, akkor a másokat-szolgáló idegenek a rájuk eső többletmunkát láthatták előre az újoncok érkezése eredményeként, mivel a fiatal tagok több képzést igényelnének, több bátorítást, és a legkevésbé lennének megbízhatók bármely csapatban, a többi csapattársat terhelve. Azok a másokat-szolgáló idegenek, akik a Földet látogatják, a távolabbi láthatárra emelték fel a szemeiket, és a ti Béke Hadtestetekhez hasonlóan, azért vannak itt, hogy segítsenek. Végső soron, ezzel hozzájárulnak egy jobb szomszédság megteremtéséhez, így ez az erőfeszítés nem teljesen saját érdekeltség nélküli.
Mivel mi magunk, a zéták, a Földre fogunk inkarnálódni, ahogy az Átalakulás folytatódik, nekünk egy különös érdekünk fűződik ahhoz, hogy fejlődni lássuk a Földet és annak népét, nem pedig elpusztulni. Nektek egy csodálatos világotok van, egy dicsőséges világotok, és mérgeket okádtok belé, és fajokat tizedeltek meg a jövőre irányuló gondolatok nélkül. Megőrizni a Földet a jövő számára a leghatározottabban egyike a zéta terveknek.