Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
? |
? |
A mi kultúránk, a másokat-szolgáló zéta kultúra, minden egyes entitásnak lehetővé teszi, hogy a személyisége a legteljesebb mértékben virágozzék. Mi nem helyezünk korlátozásokat az egyénre, aki a saját érzékelésére hagyatkozva választhatja ki a tevékenységeit, hogy mit kíván tenni mások szolgálatában. Ezt a választást nem lepréselik a torkán, mint ahogy az emberi társadalmakban ez többször történik így, mint másként. Ez nem egy közös döntés, mint az emberi társadalmakban oly gyakran, ahol az egyénnek sok érdekelt fél "segít" a döntésében. A szülők, akik a befektetésük maximális hasznosulását várják. A hitves, aki partnerétől a várokozásai beteljesülését várja. A munkatárs, aki kollégájától azt várja, hogy megmentse őt vagy beugorjon helyette.
Mi, a mi kultúránkban, ténylegesen biztosítjuk az alapelvet, és tényleg hagyjuk az egyént, hogy az útvonalát feltérképezze, hogy valóra váltsa, ahogy ezt a ti társadalmatokban nevezik. Mi szeretettel tesszük ezt, ahol minden egyes individuum tisztában van társadalma általános szükségeivel, és figyelembe veheti ezt akkor, amikor az útvonalát tervezgeti. Ehhez az ideálhoz nálatok a legközelebb az Egyesült Államok demokráciája áll. Azonban, az ideált valójában nem gyakorolják.
A zétáknak sokszor a szemükre vetik, hogy megakadályozzák, hogy az emberiség a saját útját térképezze fel. Valaki azt feltételezi talán, hogy az emberiség tényleg a saját útját térképezi fel? Talán az állítólagos vezetőknek kellene, a születési előjoguknál vagy az előmeneteli joguknál fogva, jogot formálniuk arra, hogy az emberiség útját megszabják? Mennyivel kevésbé dölyfös ez a pozíció, mint amivel a zétákat vádolják? Ez a fajta kifogás nem az emberiségtől jön, hanem az emberiség szabadságának bitorlóitól. Ezek a vádlók önmagukba kellene, hogy nézzenek. A tükörben meg fogják látni azt, amivel a zétákat vádolják.