ZetaTalk: Az ember családja

Az ember tágabb családja nem az, amiben az emberek gondolkodni szoktak, amibe ők nagylelkűen beleértik a világ valamennyi rasszát. Az ember tágabb családja meglehetősen jól kinyúlik a Világegyetembe. Sok mediálisan közvetített információ született már ebben a témában, az olvasók nagy érdeklődésére világszerte. Milyen módon áll rokonságban ez a tágabb család, és mik a különbségek? Természetesen több hasonlóság van, mint különbség. Ugyanezt lehetne elmondani az emberi rasszokra a Földön, és akár még a különböző nemekre is. Vonultassátok fel az összes jellemzőt, és a különbségek kevesebbet tesznek ki egy százaléknál. De a különbségek azok, amik észrevehetők, tehát beszéljük meg a különbségeket.

Az emberek a Földhöz alkalmazkodtak, melynek más bolygókétól eltérő jellemzői vannak. A Földnek vannak nagytestű ragadozó állatai, és annak képessége nélkül, hogy vak dühbe jöjjenek a védekezés végső fokán, a korai ember csoportjai nem maradtak volna fenn. Lényegében, egy korai ember, rendszerint egy domináns hím, szembeszállt a támadó állattal, amíg a többi biztos helyre futott. A legtöbb esetben a domináns hímből vacsora lett. Az emberi társadalomban gyakran, párzási célokból, a hímeknek egy kicsapongása látható, különösen, hogy néhány hím úgy tűnik, hogy minden nőt megkap, akit akar. Történelmileg, nem volt túl sok hím, mivel ők rendszeresen eltávolítódtak. Amikor a nőstények a csoportban a legerősebb, legcsúcsabb, legingerlékenyebb természetű hím köré gyűltek, ez nagy előrelátással történt. Ez volt az a fickó, akit a találat fog érni értük, amikor vész támad.

Más világok sokkal barátságosabbak voltak, és az ott kifejlődött humanoidok sokkal szelídebbek, higgadtabbak. A plejádaiaknak és a líraiaknak ez a nyugodt vérmérsékletük van, és néhány ember ezeket a vonásokat az ő genetikai hozzájárulásuk eredményeként hordozza magán.

Megint más világok olyan környezeteket nyújtottak, melyek még a földinél is ellenségesebbek, és az oda helyezett humanoidok aszerint alkalmazkodtak. A szíriusziak ilyenfajta humanoidok, csakúgy, mint a 12. bolygó humanoidjai. Mi volt az a barátságtalanság, amivel szembenéztek? A szíriuszi világokban, mert ennek a fajtának számos bolygója van, élelemhiány van a szíriusziak számához képest. Ellentétben a Földdel, amelynek nagytestű ragadozói vannak, a szíriuszi világokban nem volt állandó elimináció a számukban, és népességrobbanás történt. Ennek eredményeként a fennmaradó szíriusziak háborúszeretők, kapzsik és uralkodók voltak. A többiek éhen haltak. A 12. bolygón egy hasonló helyzet állt fel, mivel ennek a bolygónak egy hosszú útja van távol a Naptól, és bár felhasználja saját energiáját, hogy így egy halvány parázslása van, amint az űr sötétjén halad keresztül, a vegetáció nem növekszik bőségesen. A növényeik egyike stimuláló a számukra, akár egy növekedési hormon, és azok, akik hozzájutottak ehhez a növényhez, erősebbek és életképesebbek lettek. Háború, egészen az ellenfél megsemmisítéséig, ez a szabály a 12. bolygón.

Az intellektuális fejlődés ugyancsak egy, a környezetnek megfelelő utat követett, melyben a humanoidoknak szükségszerűen élniük kellett. Az északiak intellektuálisak, egészen a más tevékenységek kizárásáig, és jó okuk van erre. Az ő bolygójuk egy olyan világot teremtett, melyben nem voltak nagytestű ragadozók, amik ellen védekezni kellett volna, de az élelmük termelése együttműködést igényelt és alapos tervezést. Innen valók az éleselméjűség vonásai, és az együttműködés vezetett inkább a túléléshez, mint a függetlenség. Ők ennélfogva szorosan együtt dolgoznak, és olyan mértékig megvitatnak bizonyos problémákat, amit más humanoidok nevetségesen aggodalmaskodónak találnak. A plejádaiaknak és a líraiaknak volt a legkevésbé szükségük a szellemi tevékenységhez a túléléshez, és ők ilyenformán nem szellemi óriásokként ismertek. Mi, a zéták, szintén kifejlesztettük a nagy hatást keltő szellemi képességeinket a környezet eredményeként, mivel a mi világunkban fakó fény volt és szűkös élelemforrások, de az egymás közötti harc a forrásokért nem volt elég. Ki kellett agyalnunk módszereket arra, hogy hogyan növeljük az élelemforrást, és ebben együtt kellett működnünk.

Más dolgokban, mint például a szex vagy az élettartam, nincs akkora különbség a humanoid fajták között, mint valaki gondolná. Vannak csekély eltérések. Amikor egy faj a 4. denzitásba lép, az élettartam természetesen növekszik, mivel a szellem nagyobb súlyt képvisel, a szó szoros értelmében, a testhez képest, és így nagyobb befolyása van. A szexuális hajtóerő az emberekben hajlamos nagyobb változékonyságot mutatni, mint a többi humanoid fajtában, hogy néhány ember egyáltalán nem gondol a szexre, míg mások rögeszmések. A mi szexualitásunk szintén erős volt, de homogén módon, csakúgy, mint a 12. bolygó lakóinak szexuális késztetése. A higgadt plejádaiak és líraiak csak akkor találják forrónak a szexet, ha senki nem kifogásolja, mint a boldog házasságban, ahol minden törvényes buzgó, és minden barát beleegyezik. Ha ellenvetés van, ők tartózkodnak, és különösebb szenvedés nélkül. Ők a szexet a félre tudják tenni.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com