Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. november |
- |
Dr. John Mackot a Harvard Egyetem vezetése nem azért vette támadás alá, mert az idegen jelenléttel mint egy valósággal foglalkozott, hanem azért, mert egy idegenbarát módon foglalkozott vele. Ők a jó srácok. Segíteni vannak itt. Öleljük magunkhoz őket. A Harvard, és diplomásai, szorosan kötődnek a vezetéshez, mely tekintélyes fizetésekkel szerződteti őket és hozzájárul az alma materhez. A vezetés, szimpátiában az Új Világrend-tömeggel, azt akarja, hogy az idegenek távozzanak, vagy minimum annyit, hogy a földieknek semmi közük ne legyen hozzájuk. Meg akarták büntetni Mackot, elvéve a csíkjait és megütve őt a zsebkönyvben, ha lehet, és ez majdnem sikerült is. A nyilvánosságra kerülés a titkos kihallgatásaik ügyében megállásra kényszerítette a dolgok lefolytatását, mivel az alternatíva a szándék-motívumaik angyali köntösbe való felöltöztetése volt, és ez egy lehetetlen feladatnak bizonyult.
Pontos volt-e Dr. John Mack a következtetéseit illetően, és az útjába dobált vádak közül valós volt-e bármelyik is? Úgy döntött, a jóindulatú idegen szándékoknak adja a bizalmat inkább, mint rosszindulatú szándékoknak, amíg más terapeuták a másik szélsőség irányába mentek el vagy maradtak semlegesek. Minthogy két orientáció látogatja a Földet, a "mind jó" és "mind rossz" interpretációk természetesen helytelenek. Mindamellett, a rosszindulatú szándékokat feltételező terapeutákat nem veszi úgy támadás alá a vezetés, mint ahogy Dr. John Mackkal tette.