Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. október |
- |
A felejtés természetesen történik. Amikor egy entitás egy emberi testbe inkarnálódik, a tudatnak természetesen nincs ismerete a múltbéli életekről. Az agy abból fejleszt ki emlékeket, amiket tapasztal, amiket megfigyel az érzékein keresztül, és a mindezekből eredő mentális folyamatok eredményeképpen jut következtetésekre. Ezért a feledékenység természetes, az áttörések pedig, amelyeknél a léleknek lehetősége nyílik közvetíteni bizonyos darabkákat egy múltbéli életről, ritkák. A Feledékenység Törvénye nem egy kivetett szabály, ez a természet szabálya. Mindazonáltal, minthogy az inkarnációk így működnek, és minthogy az inkarnációk bizonyultak a fiatal lelkek növekedésének és érésének leggyorsabb módszerének, senki nem siet előre, hogy egy újonnan inkarnálódott test számára naprakész módon előhozza, hogy mi történt korábban. Valójában, egy ilyen eljárás késleltetheti az érés folyamatát vagy elferdítheti az entitásnak az első leckéjén, az orientációs leckén hozott végső döntését. Képzeljetek el élethelyzeteket, amelyekben egyáltalán nem adottak ismeretek múltbeli döntésekről, vagy nem adott teljes ismeret felőlük.
Az anya, újszülött gyermekét magához ölelve, látja annak gyámoltalanságát és tőle való függését, és maga elé vetíti az elhagyatottság és kétségbeesettség érzéseit, amelyeket egy ilyen gyermek érezhetne, ha nem fognák, nem szeretnék, és nem mentenék meg, amikor kimerült. A szóban forgó anya, lévén alapjában véve egy gondoskodó személy, a benne megtestesült entitás pedig a másokat-szolgálni felé hajló, nagy figyelemmel folytatja törődését a gyermek irányába, és magában büszke az alkalmasságára. Ha múltbéli életei során az inkarnálódott entitás elhagyott egy újszülöttet, hogy könnyítse magán a nyomást, és ennek a múltbéli epizódnak minden részletére emlékezne, akkor a jelenlegi szituációt a bűnösség és szégyen árnyékolnák be, és különösen annak erős emléke, ami az elhagyást leginkább okozta. Lehetséges, hogy az anya a korábbi cselekedetének védelmére kélve megismételné azt, ily módon mondva azt magának, hogy semmi rosszat nem tett. Vagy az anya esetleg bizalmatlankodva nézne körül, keresve a tanújelét annak, hogy újra csak őrségben kellene állnia, az újszülött gondozása helyett.
Egy férfi, aki együtt dolgozik másokkal, akikkel versenyhelyzetben áll, míg ugyanakkor ugyanezen személyek a barátai is. Egy előléptetési lehetőség jön elő, és számos jelölt akad. A férfi látott egy konkrét munkatársat, aki hosszú órákat tölt kemény munkával, és ezt a munkatársat a többieknél alkalmasabbnak tudja. Ha önmagát a munkatárs helyébe teszi, és elképzeli a fájdalmat, amit a mellőzés okozna a számára, különösen, amikor ő lenne a legjobb választás, a férfi azt határozza el, hogy inkább támogatja a barátot, mintsem hogy versengjen vele. A jelenlegi inkarnációban, az egyén nem lát aggodalmat a veszítésben, mivel akár nyer, akár veszít, az előléptetés elegendő lesz ahhoz, hogy mindenkinek a javára váljék. Ha az ember tudatában lenne annak, amit az entitás az előző életeiben élt át, amikor is az entitás talán kizárólag arra koncentrált, hogy mi szerezhető meg, azzal szemben, hogy ennek milyen hatásai lehetnek másokra, a jelenlegi szituációban a figyelmének középpontja talán olyan irányokba terelődne, hogy olyan gondolatokkal játszadozzon el, mint hogy mit vehetne meg az így megszerzett több pénzből, vagy hogy milyen hatalmat hozhatna valaki számára az új beosztás.
Tehát, a feledékenység lehetővé teszi az entitás számára, hogy újra áthaladjon egyes helyzeteken, amelyek hasonlóak bizonyos múltbeli körülményekhez, hogy egy másik megközelítésből próbálja ki őket, és - ebből kifolyólag - hogy egy másik kimenetelt tapasztaljon meg.