Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. május |
- |
Az önmagát-szolgálni berkein belül minden-erőt-bevető háborúk történnek a felsőbbrendűség érdekében, amikor a felsőbbség nem világos. Mindketten a nagykutya akarnak lenni, és az uralkodó nagyurak hajlandók beküldeni és feláldozni a kegyenceiket. Ez a szituáció nem igényel magyarázatot, mivel az emberi háborúk egyenértékűek a legtöbb szempontból. A háborúskodás az emberi történelemben olyan brutális volt, amennyire azt csak a hadvezérek korlátolt akarata lehetővé teszi. Ők valóságos gyilkológépeket szeretnének a parancsukra, akik nem éreznek bűntudatot vagy hezitálást, ám amit az emberi hadvezérek ehelyett a leggyakrabban kapnak, azok húzó-halasztó tábornokok és dezertáló csapatok, még amikor a küldetést humanitárius megfogalmazásokba is fel lehetne öltöztetni. A katonák vonakodnak ölni, a tábornokok pedig egy kompromisszumot remélnek, vagy egy vér nélküli kapitulációt. De mi történne, ha nem lenne vonakodás vagy hezitálás, minthogy ahol nincs bűntudat, ott az illető nem hezitál. Mi történne, ha a hadvezéreknek mindkét oldalon meg lennének a tökéletes katonáik? Tegyétek ezt az érzelmi légkört egy olyan magas technikai szintű arénába, mint amilyen a 4. denzitásban van, és ami ebből következik, az egy önmagát-szolgáló szintező háború. Ezt az eredményből kifolyólag nevezik így; a túlélők legvégül megtalálják a szintjüket a másik csoporthoz képest, az egyik a másik fölébe állva.
Ezekben a háborúkban a katonák nem lojalitásból motiváltak, vagy ideálokhoz fűződő elkötelezettségek révén; ők mindannyian olyanok, mint a gladiátorok: ölj, vagy téged ölnek meg. Egy katona, aki megtagadja, hogy a tökéletes gyilkológép legyen nagyura számára, egy elrettentő példaként szolgál, és egy gyors és fájdalommentes halál nem igazán jön nála szóba. Emberi háborúkban is szerepelnek a biológiai fegyverek, mint amilyen az ideggáz; az atombomba; a megnyomorító eszközök, mint amilyenek az aknák; a pszichológiai fegyverek, mint amilyenek az otthonra és a komfortra való emlékeztetők, és különböző kimerítő technikák, mint amilyen az éheztetés. Az intergalaktikus háborúk az önmagukat-szolgáló csoportok között még durvábbak és közvetlenebbek, hogy a cél az egy szemvillanás alatti teljes megsemmisítés.
Így, az önmagukat-szolgáló csoportok, a hierarchiai ranglétrájuk megalapozásakor, gyakran kegyetlenül elbánnak egymással és megtizedelik egymást, csakúgy, mint ahogy a hierarchiai ranglétrának egy önmagát-szolgáló csoporton belüli megalapozása is kegyetlenkedésbe és megnyomorításba ha nem halálba torkollik. A ranglétra így feláll, és fenntartják ugyanezekkel a keménykezű módszerekkel, hogy így egy látogató egy önmagát-szolgáló táborban szokatlanul békésnek találhatná a helyet, nem látva, mi történt előtte. Az önmagukat-szolgálók rendjei újraépülnek az árvaházakból, ahol az összes fiataljuk felnevelődik; a nemzésszámot ideiglenesen megnövelik, amíg a fizikai testek száma megközelítőleg el nem éri a 4. denzitású önmagukat-szolgáló entitásoknak a csoportba inkarnálódó számát. Minden újra békés, amíg némely ilyen vagy olyan tényező meg nem változtatja a hatalmi szerkezetet. Mindezt a távolból szemlélik a másokat-szolgáló csoportok, akik tudatában vannak a csatározásoknak, de minthogy ez nem érintheti őket, lényegében érdektelenek.