Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. március |
- |
A II. világháború azért tört ki, elsősorban, mert Németország gyengélkedett gazdaságilag és Hitler, személyiségénél fogva, hajlamos volt másfelé mutatni az ujjával. Hitler a személyes életében, a saját pszichéjében is ezt tette, így ezeknek a taktikáknak, a tagadásnak és a más vádolásának a használata egyértelműen következett a számára. A körülötte lévők a saját céljaik fényében értékelték ezt ki. Akik önmagukat-szolgáló szadisták voltak; abban érdekeltek, hogy az önmagát-szolgálni környezetet népszerűsítsék, mivel felfogták, hogy hová tartanak, és egy jobb belépést akartak a következő inkarnációjukba a kizárólag önmagát-szolgáló világokba; azok kegyetlen körülményeket teremtettek meg. Az USA azért lépett be a II. világháborúba, mert látta, amint egyre inkább belekeveredik, végleg. Egy logikus döntés volt belépni azelőtt, hogy a szövetségeseiket végleg szétzúzták volna. Egy egyesült csapatként, tengerpartokkal, ahol le lehet szállni, a siker esélyes volt, és később ezt komplikálták.
A politikai irányítás a háborúk vezető motorja, és kezdete. A politikusok, nagyvállalati végrehajtókként, irányítás-hajtotta emberek, akik a rakás tetején akarnak lenni és képesnek lenni mások irányítására, képesnek lenni események és azok irányának kormányozására. Azok, akik olyan háztartásban nevelkedtek, amit egy irányításmániás vezetett, elmondhatják nektek, hogy itt nem az a kérdés, hogy mi a versengés tárgya, hanem az, hogy az versengés tárgya. Ha apa egy irányításmániás, és a gyerek azt az utasítást kapja, hogy pucolja ki a cipőjét, akkor ennek elmulasztása dühöngésbe készteti apát. Apa a végső esetben még a házat is felgyújtaná, csakhogy megnyerje ezt a buta ügyet! Ez azért van, mert kontrollban levésa kérdés, nem a cipők. Hasonló módon, ha anya az irányításmániás, akkor ha nem eszed meg a brokkolidat, ahogy az el lett rendelve, az nála puffogást és dührohamokat okoz, ami nem ér véget, amíg a gyerek rá nem kényszerül, késő este és egy tányér hideg brokkoli előtt, hogy megegye. Ez azért van, mert a kérdés itt sem a brokkoli, vagy a megszerzendő vitaminok (aminek mindenképpen vannak más forrásai is), hanem hogy az ő szava számít-e vagy sem.
Ilyen módon, a nagyvállalati végrehajtó pénzt akar keresni, a háborúk pedig nem kiszámíthatók, mivel ezeket kormányfők vezetik, irányításmániások megint egy újabb gondolkodásmóddal. A nagy részvénytársaságok így egy másfajta háborút vívnak, szövetségeket kötnek, törvényeket sértenek, nemzetközi színtéren mozognak. A politikai vezetők háborúkban ütköznek meg egymással, hogy kontrollt gyakoroljanak a határaikra vagy a népeikre. Tehát, a gazdasági érdekek kihasználják a háborúkat, de nem ők robbantják ki azokat. Akik materialisták voltak, opportunisták, akik kedvező alkalmakat kerestek, pont ahogy a katonai-ipari közösség teszi ezt ma. Ebbe beletartoznak az olyan cégek, mint a Bayer, mely arról híresült el, hogy nagymértékben a háború eredményeképpen gyarapodott meg. Az ilyen gondolkodásmóddal rendelkezők nem aprólékoskodnak, és azért vannak azon a helyen, ahol vannak, gazdaságilag, mert hasznot húznak bármilyen szerencsétlenségből. Opportunisták, teljes egészében. Ezért - azon kívül, hogy egy megnyitást adtak az önmagukat-szolgáló idegeneknek, hogy azok válaszoljanak a Hívásra, amit az irányítás- vagy a kegyetlenség-orientált emberek bocsátottak ki, tanácsot adva nekik, hogy hogyan bánjanak a zsidókkal a haláltáborokban azért, hogy irányítsák a lelkeiket, vagy ahogy ők remélték, és reménytelenségbe és az önmagát-szolgálni orientációba jutottak ennek eredményképpen - idegen beavatkozás nem történt. Hasonlóképpen, a háborúk ritkán egyedül azok miatt törnek ki, akik a gazdasági hajszákban érdekeltek, hanem inkább a gazdasági hajszák követik a háborút, és hasznot húznak belőle.