Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. június |
- |
A littletoni mészárlás természetesen nem egyedülálló. Számos hasonló mészárlás történt nemrég, és még a jövőben is lesznek ilyenek, és még csak nem is fognak az iskolákra korlátozódni. Az erőszak-kitörések vagy a szadizmus, az embereket kéztördelésre készteti és csodálkozásra, hogy mi okozza ezeknek az előfordulását. Egy vizsgálatot tesznek. Gondatlanok voltak a szülők? A rock and roll tette, az étel, amit ettek, az utánozó majom magatartás? Egyik sem. Bármennyire nehéz lehet is némelyeknek elhinni, itt egy polarizáció van, melynek során bizonyos gyerekek olyan szellemekkel inkarnálódnak, akik az utolsó próbájukon vannak. Nekik az a végzetük, hogy eltakarodjanak és a saját fajtájuk nyakán éljenek, és ők a szélén vannak az elhatározásnak, de még mindig egy csomó határozatlanság van bennük arra nézve, hogy melyik irányt kövessék. Legyenek együttérzők és törődjenek másokkal ugyanannyira, mint ahogy magukkal törődnek, vagy legyenek egoisták és csak arra hajtsanak, amit saját maguknak megszerezhetnek.
Nekik szükségük van erre a legvégső lökésre. Néhány esetben a jobbik utat választják. Beleteszik őket egy bizonyos környezetbe, más emberek felé fordulnak, és folytatják a mérlegeléseiket és a növekedésüket egy másik útvonal irányába. Sok esetben azonban, a döntésük végsőnek bizonyul. A jelen időben, a dolgok két irány szerint haladnak. Az egyik út másokat-szolgálni orientált egyénként reinkarnálódni erre a földre, amelyben az egyén igazán annyit törődik másokkal, mint önmagával. A másik út elhagyni ezt a földet és elmenni másokkal, akik az idő 95%-ban saját magukkal foglalkoznak és igen ritkán, ha egyáltalán, gondolnak másokra. A kettő között található a nagy többség, akik el fognak menni egy másik világba, lévén hogy túl fiatalok spirituális létükben ahhoz, hogy egy döntést hozhattak volna, így ők folytatni fogják a mérlegeléseiket egy másik világban.
Mi megy végbe hát, abban az egynéhány igen erőszakos fiatal emberben, akik mostanában a hírekben szerepelnek, vagy az extrém szadistákban a Föld egyes zugaiban? Bár láttuk ezt már a múltban is, ezek a cselekmények most világosabb szándékúnak és határozottnak tűnnek. Ugyanakkor több demokrácia is van, nagyobb ökológiai törődés a Földdel, a bűnözés mértéke pedig csökken. Ezek a más szélsőségek tehát erős kontrasztot képeznek. Vannak igen érett önmagukat-szolgáló lelkek, akik gyakran gyakorolni próbálják a szadizmust és mások irányítását, és saját maguk megkeményítését, hogy halált és pusztulást teremtsenek, halálra rémítve és megfélemlítve másokat, vagyis olyan készségeket, amikre szükségük lesz a következő inkarnációjukban. Amikor ezeket a lépéseket megteszik, akkor abba a világba valahogy másként remélnek belépést, mint egy alacsony szintű individuum, inkább mint valaki, akire talán egy hadnagyként tekintenek, egy erőskezű egyéniség abban az új környezetben. Ők azzal próbálják majd megszerezni a belépőjegyüket, hogy erőszakosak, szadisták és megborzasztók elhatározásukban, hogy mások felett uralkodjanak, hogy egy kontrollhelyzetet teremtsenek, és hogy megmutassák, hogy őket magukat nem lehet megfélemlíteni, magukra fordítva a fegyverüket.
Ez jelen van majd minden esetben a szélsőséges és megmagyarázhatatlan erőszakban, amit fiatal embereken láttok újabban. Ha bemehettetek volna az otthonaikba és megfigyelhettétek volna ezeket a gyerekeket miközben felnőttek, azt találnátok, hogy ezek nem normális gyerekek, bár a szüleik esetleg nincsenek tisztában ezzel. A külső társas viselkedésben, kínosan ügyeltek arra, hogy komplianciában legyenek, hogy így beleolvadjanak a társadalmi külszínbe, azonban van valami, amit mások is elmondhatnak nektek, amit ők éreztek, hogy nem stimmel. Egy-egy rezdülés, egy hidegség-érzés, egy szeretet-hiány, egy lelassult reakció bizonyos körülmények között, ahol valaki ugyanabban a felállásban hirtelen összerezzent és felpattant volna, és azonnal a másik segítségére sietett volna. Apró jelek, melyek felett általában átsiklanak, de attól azok még ott voltak.