Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. február |
- |
Általánosságban, ha egy személy azon tűnődik, hogy vajon melyik orientációt választotta, akkor még nem választott. Azoknak, akik már kiválasztották az orientációjukat, majdnem napi nyoma van, hogy döntést hoztak, és hogy ők szilárdan az egyik vagy a másik táborban vannak.
Akik a másokat-szolgálniban vannak, nem csak sűrűn mások boldogulásán merengve találják magukat, hanem lépéseket is tesznek, hogy fokozzák mások jólétét. Ezek a lépések nem egy puszta telefonhívásban mutatkoznak meg valakinek az egészségéről érdeklődve, hanem elvárják az illetőtől, hogy félbeszakítsa a dolgait, értékes időt szakítva ki, amit egyébként pihenésre, szórakozásra vagy körülményeinek javítására fordítana, vagy személyes források költését, mint megtakarítások, vagy személyes tulajdonok. Ezeket a lépéseket nem egy elhatározás eredményeképpen teszi, hogy másokat-szolgáló személlyé váljanak, hanem automatikusan. Ha valakinek emlékeztetőkre van szüksége, hogy ezeket a lépéseket megtegye, akkor ő próbál egy másokat-szolgálniban tevékenykedő személlyé válni, és még nem érkezett meg.
Azok számára, akik az önmagukat-szolgálniban vannak, az én középpontja végtelen. Egy ritka és tünékeny pillanat, hogy egy ilyen személy eltűnődjön mások körülményein, leginkább azért, mert a másik körülményei a szilárdan önmagát-szolgáló egyént saját múltjára emlékeztették. Ezen alkalmakkor az egyén gyorsan kiigazítja magát, visszatérve az aktuális dolgaihoz - az önérdekhez. Míg a határozott másokat-szolgálni orientált személynek természetesen lesznek alkalmankénti önmagával való elfoglaltságai, és néha még a prioritást is saját magára helyezi, addig a szilárdan az önmagát-szolgálóban lévő személy szüntelenül ezt a pozitúrát veszi fel.