Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. június |
- |
Föld, amely kiemelkedik és letűnik a tenger alá szabályos póluseltolódások alatt, majdnem mindig ihlet legendákat, és ha a föld lakott volt, vagy sűrűn látogatott vadászó expedíciók alkalmával, a túlélők életmintája dramatikusan szét lett zúzva.
Atlantisz szárazföld volt Európa jelenlegi kontinense közelében, amely lerántódott az Atlanti-óceánba a kontinentális hasadás közben, ami erőszakos póluseltolódások kísérője, és ezért drámai módon eltűnt a tenger alatt. Ehhez a véghez hozzájárultak földönkívüliek, akik kihasználták a természetes kataklizmákat, hogy helyreállítsák az egyensúlyt a fejlődő emberi szellemeket érintő spirituális evolúcióban, párhuzamban a Világok Tanácsa egy elhatározásával, hogy egy ilyesféle korrekció szükséges. Atlantiszt lényegében megszállták a 12. bolygó óriás humanoidjai, akiket a karantént megelőzően, ami most van érvényben, egyszerűen egy másik humanoid fajnak tekintettek a Naprendszereteken belül. Interakciók az emberek és e humanoidok között megengedettek voltak, hogy beavatkozás nélkül folyjanak, de az emberek növekvő mértékben történő rabszolgamunkára kényszerítése ezek által az óriás humanoidok által megdöntötte az egyensúlyt, hogy így az emberek egyre kevésbé maradtak szabadok, hogy az igaz érzéseikre alapozottan választhassák meg orientációjukat, és növekvő mértékben befolyásolták őket a reménytelenség érzései. Ennélfogva, egy kiigazítás szükséges volt.
Lemúria szárazföld volt a világ másik felén, a Csendes-óceánon, amely beavatkozás nélkül csúszott a hullámok alá egy hasonló póluseltolódás idején. Mint a legtöbb csendes-óceáni földet, Lemúriát is a Csendes-óceán déli vidékének komótos népei lakták. Ezért míg az Atlantiszról szóló legendák középpontjában a relatív erő és hatalom áll, amivel az atlantisziak rendelkeztek, a Lemúriáról szóló legendák az ő békés kinézetük köré koncentrálódik. Az atlantisziak - az óriás humanoidok lévén, akiknek a mai emberekhez hasonlóan volt technológiájuk, beleértve a kristályok használatát a kommunikációra - istenszerűnek tűntek, és ennélfogva annak a földnek az elpusztulása azt a gyanút keltette, hogy a saját kezük által való volt. A lemúriaiakat - nagy számban, mivel a föld nagyobb volt, mint a szétszórt szigetcsoport, amely ma létezik a Csendes-óceánon - úgy bálványozták, mint egy különleges spirituális fajtát, és hogy mindenfajta jó fog történni, ha valamiképp visszatérnének. Ehhez hasonló gyakran a helyzet, ezekkel a halott földekkel - halálukban többek, mint életükben voltak.