Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
Bár szó szerint több ezer változata létezik a kereszténységnek, a legtöbb gyakorlatilag észrevétlenül működik a nyilvánosság, vagy a vallásos elit figyelme elől, aki erős kézzel tartja a gyeplőt. Ha egy adott szektának bizarr vagy épp törvénytelen aktivitásai vannak, azt nem tekintik problémának, hacsak tevékenységeinek összessége az egyházat rossz színben nem tünteti fel. A papság évszázadokon át szodomizálta a kórusfiúkat, hogy egy szemöldök-emelés sem volt, mivel az egyház el tudta fojtani a pletykálkodást fenyegetésekkel. Ameddig az ügyek rendben folytak, és az egyházi javakat be tudták gyűjteni, erkölcstelen, sőt törvénytelen tevékenységeket tűrtek el. Amint a mormon egyház több lett, mint egyetlen ember fennhatósága, ez már szemöldököket emelt, nem valamely erkölcstelen vagy törvénytelen tevékenység miatt, hanem szabályok sok részének gyakorlati természete végett, amelyek sokakat érintettek. Ezért a mormonokat fenyegetésnek tekintették, és tekintik még ma is.
A poligámia (többnejűség / többférjűség) közvetlen ellentétben áll a keresztény kihangsúlyozással, hogy a szexualitást el kell fojtani, és jól megadóztatni. A katolicizmus jártukban-keltükben tagdíjakat gyűjt be a bűntől üldözött tagjaitól, és nemigen méltányolja a szexuális szabadság birtoklását a kereszténység zászlaja alatt, egy alternatívaként lóbálva azt. Történelmileg, a poligám gyakorlatok ott fejlődtek, ahol az özvegyek vagy az egyedülálló nők a férfi oltalom lehetősége nélkül terhet jelentettek a kultúrának. A tágabb családoknak a hagyománynak megfelelően nagyobb erejük is van, ahol a nők a gyerekek felügyeletében válthatják egymást, és az aratási időszak munkálatai szétoszthatók a csoportban. Ezért sok ellenálló polgár látott előnyöket a mormon egyház által jóváhagyott poligámiában, a hagyományos keresztény egyházak vezetőségének szörnyülködésére.