Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Jézust illetően, hogy az Isten fia volt-e. Ez egy kényes téma. Ahogy a mondás tartja, ha valaki egy cívódó vita fölött kíván maradni, ne beszéljen vallásról és politikáról. Mindamellett egy harmadik tényezőt kell ehhez a listához adni, és ez az idegen jelenlét lenne. Ha már egyszer belesodródtunk a vitába, mi van, ha egy kicsit még hevesebbé válik?
Jézus nem egy szokványos ember volt, de ő nem volt jobban az Isten fia, mint bármely más ember. Jézus egy entitás volt egy magasabb dimenzióból, aki kiérdemelte a jogot, hogy egy magasabb denzitásban működjék, tehát hogy a 3. denzitás fölött álljon. Ne feledkezzünk meg róla, hogy ma is sok-sok entitás van az emberek között, az emberi társadalomban tevékenykedvén, akik ugyanabban a szellemben működnek, mint Jézus tette az ő napjaiban. Itt olyan entitásokról beszélünk, akik egy alacsonyabb denzitásra jöttek, és ide inkarnálódtak, hogy az emberi ügyeket befolyásolják, az emberi spirituális evolúciót. Jézus egy nagyon magas fokon álló entitás volt, a másokat-szolgálni orientációban működő. Megingathatatlan volt ebből a szempontból, azt értve ezzel, hogy akik a Földre engedték őt jönni, hogy belefogjon a megtestesülésbe, bízhattak benne, hogy nem fog letérni a kijelölt útjáról.
Amíg Jézus a Földön volt, egy normális ember életét élte, ahogy minden emberi formába inkarnálódott ezt teszi. Voltak szexuális vágyai, keserűséget érzett, amikor egyedül volt és elutasították, és kételkedett a képességében, hogy el tudná végezni az előtte álló dolgokat. Ember volt, minden szempontból. Mint minden megtestesülésben, a Feledékenység Szabályai szerint, ő sem emlékezett az előző szellemi állapotára, ahol fényben és csodában élt, a tanulás és felfedezés valóságos ünnepében. Ő választotta az útját, Jézusként, számára az üzenet, melyet továbbítani kívánt, elsődleges, nagy jelentőségű üzenet volt, és a szembenállás, amivel találkozott, egyáltalán nem érte váratlanul. Jézus tudta, hogy hevesen fogják fogadni. Az, hogy halálra fogják kínozni, nem volt számára meglepetés. Arról szólnak, hogy meglepődést fejezett ki, vagy hogy letört volt a kereszten, hogy állítólag azt mondta: "Atyám, miért hagytál el engem?" A hozzáértő emberek saját nézetükből értelmezték ezt a megjegyzését, és kétségbeesés jelének vagy bosszankodásnak vették. A mi értelmezésünk az volt, hogy azt kérte, hogy gyorsabban történjenek meg a dolgok, ahogyan azt bármely megkínzott teszi.
Jézus beteljesítette a küldetését szavakba öntve és elterjesztve a mások szeretetének tanítását és az áldozatot a szeretetért. Ez az üzenet az önmagunkat-szolgálni üzenet ellentéte, amely úgy hangzik, hogy szeresd tenmagad és ne áldozz másokért. Jézus szavait, ahol lehetséges, megmásították azok, akik azt szeretnék látni, hogy az emberiség az önmagát-szolgálni orientáció felé haladjon. Jézus szavainak többségét figyelmesen mondják, és elég gyakran mondják ahhoz, hogy a jelentésük ne sérülhessen. Ugyanazt a tanítást ismételte meg sok különböző kontextusban és sok különböző csoportnak. Ebben sikerült neki átadni az örökséget, az örökséget, amit szándékozott. Nem Jézus volt az egyetlen, aki egy magasabb denzitásról inkarnálódott, hogy elősegítse az emberiség spirituális evolúcióját. Buddha és Mohamed, többek között, ugyanígy tettek, hasonló eredményekkel. A tanítások hordozóit nem kellene vádolni az tanításokkal elkövetett elferdítésekért. Nézzétek meg azokat, akik az elferdítéseket elkövetik, és aszerint helyezzétek el a vádakat.