Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2001. szeptember |
- |
Igen is meg nem is, ez az, ami a felszínen látszik - egy támadás Bin Ladentől a korrupt kapitalista országra, mely oly sok támadást indított a muzulmán országok ellen. De ez a támadás nem történt volna meg, ha nincs a világ pénzügyi óriásai, a legfontosabb bankok közti belharc. A belviszály volt a szító, és az elsődleges tettes, de nem ez a bűnös lesz a bűnbak. Az Amerika elleni alávaló támadásban 2001. szeptember 11-én számos valószínűtlen hálótárs mászott ágyba egymással, mind a saját céljával. Ezért amíg a felszínen a Bin Laden támadás megismétlődése látszik a Világkereskedelmi Központ ellen New York városában, már megbukva a múltban és kipróbálva a törvényszéken a világ előtt, ezt csak egy golyóként használták, egy muszlim csoportot, melyet azonnal gyanúsítanának és ez kiengesztelné a legtöbb kíváncsiskodó elmét. A fegyvert azonban egy rivális bankja fogta J.P. Morgan társaságának, ami elpusztult a támadásban.
Az értéktőzsdéket és oly sok papír értékét, melyekre a bankok és a vagyonos réteg a státuszához és irányításához számít, jelen helyzetben mesterségesen tartják fenn, minél tovább, hogy ezt az elitet a kakasülőiken tartsák. Említettük 1999 novemberében, hogy a világ banki óriásai és kormányzatai tartanak efelé. Valaki azt gondolja erről a mesterséges támogatásról, hogy felemeli a veszteseket, így a nagyközönség nyerhet és fenntartja az egyensúlyát, hogy folytassa a játékot, melyet az értéktőzsdék jelentenek. Kulcs játékosoknak kell belépniök a mezőbe és veszteséget szenvedni, megszakítva a pánikot, és ezt kisebb problémának tekintik, mint egy teljes nagyságrendű pánikot. Míg ez a terv általános beleegyezéssel találkozott, most, amikor a szoros idők és a világméretű recesszió valósággá váltak, vita van a játékosok között. Te mész először, nem te mész először, és ezek a viták felhevültek. Sokan úgy érezték, sosem jön el az idő, így az egyetértés csak főmotívumként volt, nem a szívből. Így a pénzügyi téren azok, akik nagyobb befolyással rendelkeztek, megfenyegették, hogy kényszerítenek kisebb résztvevőket, hogy a vesztesek legyenek, és sötét gondolatok keresztezték sok elmét.
A támadás napján volt három dolog, mely kitűnt a borzalomból és a rémült zűrzavarból, melyek együttjárói bármely váratlan katasztrófának.
Az első az elnök távolléte volt a szembesülés és vigasztalás szerepétől. Elbújt, állandó menekülésbe, nem úgy látszott, mint aki parancsol, és órákig tartott még felsorakoztatni is, egy közleménytől, vagy a nyilvánvaló kétszeri megismétlésétől különböző jelenlétet. Mindenki számára világos volt, hogy az alelnök, aki a Fehér Házban maradt, dolgozik éppen. A vezetés hiánya olyan nyilvánvaló volt, hogy ezt a hírolvasók többször is szóvá tették.
A második a többszöri elmondás, hogy egy ilyen jól tervezett és végrehajtott támadás mögött több kell hogy álljon a szokásos terrorista segítségnél, kellett hozzá meg nem nevezett országok támogatása. Muzulmán pilótákat képeztek ki fő légi műveletekre, vitathatatlanul gyakorló szimulációs körülmények között. Hol utalnak ezek Afganisztánra, mely primitív és szárazságtól oly keményen sújtott, hogy az emberek éheznek? Ezek egy kifinomult országra utalnak, ahol az infrastruktúra alkalmas arra, hogy muzulmán pilótákat képezzenek ki ezeknek a komoly utasszállító gépeknek a fedélzetére.
A harmadik az volt, hogy a CIA nyom nélkül volt, egy kései, de teljes trend, egy ájultság történt, hogy felülmúlta a képzeletet. Történt ilyen előző terrorista támadások alkalmával? A terroristák elég járatosak voltak az amerikai repülőtéri biztonságban, és a gyakorlatokban és a személyzet szerepeiben, hogy képesek legyenek sikeresen vezényelni a négy repülőgépet, és három rakományát célba is juttatni New York körvonalaihoz és magához a Pentagonhoz. Nemcsak a CIA volt sötétben, úgy tűnik az intel is más irányba indult!
Az amerikai kormány fejei túlságosan meg voltak ijedve, a támadás túl jól lett megtervezve és végrehajtva ahhoz, hogy ez csupán egy terrorista támadás legyen. És a World Trade Center számos emeletén székeltek J.P. Morgan tagok, és egy hirtelen pusztítás áldozatai lettek - végrehajtók, feljegyzések, és a piac és a közvélemény bizalma ezekkel kapcsolatban egy szempillantás alatt eltűnik. A célpontok az USA és elitje által birtokolt bankrendszerek voltak, melyek az európaiak felett állnak, ahogy Bush és igazgatói dölyfös modorban az utóbbi időben foglalkoztattak. Hogy valaki megértse a fő célpontot és a támogató kapcsolatokat, melyek viszonylagos összeomlást okoznak a vagyonosok körében és a másokkal szembenálló amerikai elit konszernjeiben, ismernie kell az összetett és legnagyobbrészt titkos kapcsolatokat az egymáshoz kötődő bankok között, az új árukészletek kibocsátásait, a bankok és kormányok közti kölcsönöket, a megegyezéseket a szövetségi állammal, és hogy kié az a konszern magán és publikus értelemben! JP Morgan volt a célpont, egy bankként. Az áruk, melyeket ők támogatnak, a képviseleteiken vagy az üzlettársaikon keresztül, veszteséget fognak szenvedni.