Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. április |
- |
Michael Gordon Scallion egy tehetséges látnok, egy színvonalon Edgar Cayce-szel a mostani időben. Hogy a jövőbe látásait nem ismerik fel kivételesnek, az a szállóigének tudható be, hogy a látnokokat nem becsülik meg a saját idejükben olyan mértékben, mint ahogyan az idejük elmúltával. Cayce, Nostradamus és más nagy próféták hasonlóan ugyanannyi megvetést kaptak, mint amennyi csodálatot a saját idejükben, és a jelenlegi nagyságukat csak idővel szerezték meg. Az emberiség hajlamos a prófétáit istenként kezelni, erre a nagyságra emelve őket, amikor a képességeket először felismerik, majd pedig idegesen elutasítva őket, ha nem következetesen helytállóak. Mint gyerekek örökké egy olyan szülőt keresve, aki nem fogja őket elhagyni vagy cserbenhagyni, tökéletességet kívánnak meg, amikor ők maguk igen messze állnak a tökéletességtől.
Scallion, Cayce-hez hasonlóan, vezetve van a vízióit illetően a Hívás leadásának és annak az eredményeképpen, hogy egy méltó közvetítőnek lett tekintve az emberiségnek szóló üzenetek továbbítására. Pont ahogy néhány mediálisan közvetített munka is eredeti földönkívüliektől származó input információkat tükröz vissza, néhány jós ugyancsak megkapja ezt az inputot. Mint minden emberi interpretáció a kapott inputra nézve, Scallion is kiszínezi amit hall a saját megítélése és csúsztatása szerint.
Minden embernek vannak elgondolásai és prekoncepciói, amelyek kiszínezik amit hall és amit úgy dönt, hogy másoknak továbbad. Van egy emberi társadalomban játszott játék, ahol mindenki körbe áll és egy mondatot suttog körbe, az egyik a másiknak, amíg a mondat vissza nem ér a szerzőjéhez, aki aligha tudja felismerni azt annak, ami akkor volt, amikor az ajkait elhagyta.
Minden ember korlátozott képességekkel rendelkezik arra nézve, hogy felfogja a totalitását annak, amiről értesül. Egy gyerek hallván egy magyarázatot arról, ahogyan egy repülőgép repülni képes - a levegő emelő hatása a szárnyak alatt -, bajosan tudná továbbadni ezt az információt másoknak, vagy ezt téves értelmezések beillesztésével tenné. A megragadott koncepció az, ami közvetítésre kerül, nem az átadott koncepció.
Minden ember elérkezik egy befogadóképességi határponthoz, amikor nagy terjedelmű információt kap meg egyszerre. Komplex koncepciók gyakran több tényező egyidejű átgondolását teszik szükségessé, és így egy az összes tényezőt halló ember a végkövetkeztetéseket lehet, hogy megragadja, de nem emlékezik minden tényezőre. Így, amikor ezt a komplex koncepciót továbbítja mások felé, kritikus tényezőket kihagy, hogy így a másodkézből értesülőnek nem jön létre ugyanaz a végkövetkeztetés az agyában.
Minden ember, amikor egy jóst hallgat, azt csipegeti ki és azt válogatja ki, amit meghallani kiszemelt. Ha az üzenet lehangoló, akkor csak azokat a részeit választja ki az üzenetnek, amelyek megnyugtatóak. Épp ahogyan egy baleset szemtanúi gyakran teljesen eltérő interpretációkkal számolnak be a történtekről, ugyanígy a jós hallgatósága is meglepően különböző összegzéseket őriz meg magában az elmondottakról.