Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Az alkalmazkodás a másik felé egy olyan dolog, amely jelen van mindenkor, amikor intelligens lények először találkoznak egymással. A múltban, amikor az emberek nem gondoltak a külső űrből érkező élőlényekre, nem volt magyarázatuk, ha megláttak minket vagy másokat külső világokból. A kíváncsi tudatosság szándékos elfojtása nem lett végezve a múltban, vagy legalábbis nem olyan mértékig, mint ma. Ma ezt teszik, hogy csökkentsék a félelmet, de a múltban sokkal gyakrabban a kíváncsiság volt a reakció. Mik azok a furcsa teremtmények? Az emberek egyszerűen neveket adtak nekünk, sok különböző nevet.
Részünkről, nekünk is megvolt az alkalmazkodásunk az emberekhez. Micsoda bűzös, szőrös élőlények, mindig harckészültségben a legcsekélyebb dologra! Pózolnak, hogy megvédjék, ami nem méltó a védelemre - a területet. Olyan dolgokat, amiket mi már réges-rég félretettünk, ősi emlékeket, kellett előkotorni, csak hogy meg tudjuk őket érteni, újra. Az egyik legnehezebb alkalmazkodást számunkra az emberek megértésének hiánya jelentette, akik javarészt úgy kezelnek minket, mint betolakodókat. A legkülönfélébb indítékokat írtak a számlánkra, és bár igazság szerint az önmagát-szolgáló banda érdemli magáénak ezeket a címeket, mégis minket vádoltak az ő tetteikért akár egy vizsgálat nélkül. Hogy szeretik az abszolút igazságokat, ezek a megrémült emberek. A legjobbnak azt találtuk, ha személyenként vesszük kézbe a dolgot. Míg a tömeg abba az irányba kel fel, amerre a vezetője mutat, az egyedüli ember eltöpreng és engedi beszivárogni az igazságot. Kavicsról kavicsra haladva építjük fel az igazság hegyét.